Mi az az F-Zero?

A 20. század második felében az emberiség attól félt, hogy földönkívüliek támadják meg őket. Ezeket az űrlényeket annak idején UFO-knak (azonosítatlan repülőtárgy) nevezték el. A mi időnkben már ez tündérmesének hangzik.
Most, a 2560-as évben az emberek számtalan alkalommal találkoztak idegenekkel az Univerzumon át, így a Föld lakossága kozmikussá nőtte ki magát. Így a kereskedelem, a technológiai átvitel és a kulturális sokféleség bolygóközi bázisú lett.
A multimilliárdosok, akik hatalmas vagyonra tettek szert az intergalaktikus kereskedelem által, és bár elégedettek voltak a gazdag életvitelükkel, mégis valami új szórakozásra vágytak, ami felpezsdíti a lusta életüket. A vágyaik egybehangzottak azzal a projekttel, amit egy ideje már tervbe vettek: "Miért ne lehetne olyan galaktikus verseny, mint amilyen a Forma 1 volt évszázadokkal ezelőtt?"
Mindenkinek tetszett az ötlet. Felhők és aszteroidák városainak gazdag kereskedői majdnem lakhatatlan környezetekbe fektették a vagyonaikat, hogy oda építsenek versenypályákat.
Ezek a versenypályák közel 10.000 méter magasan vannak a föld felett, melyeket antigravitációs fénysugarak tartanak a magasban.
A versenyautók kifejezetten erre a pályára lettek fejlesztve a legmodernebb szupermágneses technológia alapján. Úgy lettek megalkotva, hogy ne kerekek hajtsák, hanem kb. 30 centiméterrel a pálya fölött lebegjenek.
Amikor az első nagydíjak meg lettek tartva, az embereknek nem tetszett a verseny brutalitása. A tervezők a pályákra különböző akadályokat és csapdákat helyeztek el. Ahogy telt az idő, az emberek megszokták ezeket a veszélyeket, és hamar még több izgalmat igényeltek a versenyre. Aki megnyert egy ilyen versenyt, annak a legmagasabb becsületben volt része, amit mindenki megadott neki az Univerzumon keresztül.
Rövid időn belül az emberek ezeknek a nagydíjaknak az F-Zero nevet adták.

Információ

Az F-Zero a sorozat első játéka, mely Super Nintendóra jelent meg még 1990-ben. Vagyis a konzol nyitócíme volt, emiatt sokan techdemónak gondolják, ami a SNES egyik sajátságos tulajdonságát, a Mode 7 trükköt hivatott bemutatni. A lényege, hogy 2D-s környezetben 3D-s hatást biztosít, mert ennek köszönhetően tudott a háttér úgy mozogni, mint ahogy a valóságban, ami annak idején forradalminak számított.

Az F-Zero egy egyszerű grafikájú, kifejezetten gyors futurisztikus versenyjáték, mely annak ellenére, hogy a sorozat első tagja, nagyon játszatja magát. Technikailag már ekkor rengeteg lehetőség adott volt, az autók irányítása nagyon precíz volt, a driftelés és az első kör utáni extra sebesség már ekkor adott volt. Ezek mellett a kihívás már itt is keményen jelen volt, ugyanis már itt támadnak az ellenfél játékosok, valamint az irányítás elsajátítása is külön élményszámba ment.

Négy kocsi közül választhatunk, és bizony nemcsak dizájnban van különbség közöttük, hanem technikai tudásban. És itt jelenik meg a játék egyik legnagyobb sajátossága. Átlagos versenyjáték esetében az a szokás, hogy a kisebb végsebességű kocsik könnyebben irányíthatók, jobban veszik be a kanyart. Az F-Zero esetében pont az van, hogy a legnagyobb végsebességű kocsit a legkönnyebb irányítani, és nagyon jól veszi be a kanyart. Ez némileg egyértelművé teszi, hogy melyik kocsit válasszuk. Ugyanakkor erre a játékra is igaz az, hogy a nagy végsebességű kocsik nehezebben érik el azt, így gyakorlat nélkül nem érdemes használni, mert ha falnak, vagy ellenfél játékosnak ütközünk, akkor lassan szerzi vissza a végsebességét. Így azért itt is érdemes kisebb végsebességű kocsival gyakorolni, amelyik könnyen visszaszerzi azt eseteges hiba esetében.

Érdemes külön kiemelni a zenét is, ami ugyan a későbbi SNES játékok zenéjéhez viszonyítva meglehetősen egyszerűnek hangzik, de ez nem véletlen, ugyanis táj kopár és lakatlan mivoltát hivatott kihangsúlyozni. Ezt nagyban ellensúlyozza az ütőhangszeres hangzás (mégiscsak szintetizátorral vették fel, nem beszélhetünk dobról), ami nagyon erős, és külön kiemeli a játék hangulatát. Olyannyira, hogy külön csak ezért érdemes hallgatni a zenéket önmagában. A zene ugyanis hivatalosan megjelent Japánban OST CD-ként, és azon játékzenék közé tartozik, melyet sajátosságai okán érdemes önmagában is hallgatni bármelyik lejátszón.

Nem mehetünk el azonban a játék hiányosságai mellett sem, ugyanis sokakat nem is a nehézsége vet vissza attól, hogy jobban elmerüljün az F-Zero világában, hanem egyrészt a látszólag kopár grafikai háttér. A Nintendo nagyon jól kitalálta a háttértörténetét a dolognak, de ha a realitás talaján maradunk, akkor nem nehéz kitalálni, hogy ez egyrészt a Mode 7 trükk miatt van. Az F-Zero volt az első játék, ahol ezt alkalmazták, és valószínűsíthetőleg nem ismerték ki annyira az ebben rejlő extra lehetőségeket, hiszen például a Super Mario Kart már egészen szép grafikával rendelkezik ugyanezen grafikai módszer alkalmazásával. Az F-Zero esetében ezt még nem alkalmazták, aztán hogy ez tudatos volt, hogy szándékosan ilyen grafikai világot szántak a játéknak (ami a háttértörténet alapján logikus lenne), az titok marad. A másik ok, ami miatt nem terjedt el annyira a játék, a többjátékos mód hiánya. Csak egyedül lehet játszani, így joggal gondolhatják, hogy nincs annyi lehetőség a játékban. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy ez a játék a techdemó mivolta mellett csak a technikai tudás elsajátítására szolgál, és csak ebből fakad játékélmény, és nem a társasági játékból.

Lényegében kijelenthető, hogy ez a játék kizárólag hardcore játékosoknak okoz igazán élményt, akiknek fontos a teljesítmény és az elért eredmény. Ők viszont nagyon megtalálják a számításukat, hiszen nehezebb fokozaton a gépi ellenfelek kegyetlenek. Nekünk jönnek, keményen beelőznek, nem utolsó sorban ahogy haladunk előre a bajnokságokban, a pályák is úgy nehezednek. Ott már tényleg izgalmassá és keménnyé válik a verseny. De a befektetett munka megtérül, hiszen aki kitanulja a játék minden csínját-bínját, az nemcsak ebben a játékben ér el kiemelkedő eredményt, hanem az itt megszerzett tapasztalatokat más játékokban is kamatoztathatja, hiszen például hihetetlen reflexre lehet szert tenni.

Remélhetőleg azért így is bőven vannak olyanok, akiket nem riaszt el a játék. Nemcsak Super Nintendón szerezhető be a stuff, hanem digitálisan Wii, Wii U és New Nintendo 3DS Virtual Console-on is rendelkezésre áll a játék.

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | NintendoLife | MobyGames | GameFAQs | Wikipedia