Üdvözlünk az F-Zero: Maximum Velocity-ben

Captain Falcon... Dr. Stewart... Már negyed évszázada, hogy hírnevet vívtak ki maguknak, mint F-Zero versenyzők. Ahogy múlt az idő, a dicsőséges napok legendává halványultak. Az extrém veszély, mely az F-Zero versenyeket jellemezte, véget vetett a nagydíjaknak, de most versenyzők új generációja jelent meg, és készek folytatni a sportág történelmének írását. Ez az időtlen harc a győzelemért, hírnévért és a szerencséért.

Az emberiség viszonylag nyugalomban élt, amióta véget értek a versenyek. Ezalatt helyrerázódtak a kezdeti űrbeli verseny-őrületből, a kereskedők vették át az uralmat. Megtapasztalták, hogy a távoli űr nagyszerű lehetőségeket biztosít a kereskedésre, ugyanakkor a hatalmas távolságok teret engedtek a garázdálkodásnak és az illegális kereskedelemnek. Rájöttek, hogy nem győzik anyagiakkal az árak robbanásszerű emelkedését, így védelmük alá helyezték a területüket és szabályozták azt. A régimódi üzleti gyakorlat sok nagyértékű űrbéli versenyzőt kényszerített arra, hogy más munkát keressek, így nőtt azon merész jelentkezők száma, akik gyorsan szerettek volna meggazdagodni, és erre csak egy lehetőség van... F-Zero versenyzőként!

Alapinformációk

Az F-Zero: Maximum Velocity egy Game Boy Advance-re megjelent játék. Ez volt az első kézikonzolos F-Zero játék, mely nyitócím volt. Már ez a játék is megmutatta, hogy nem csupán reklámszöveg a konzol dobozán levő 32-bites kiírás, ugyanis már ez a játék is túlszárnyalta a Super Nintendós elődjét. Nemcsak technikailag, hanem tartalmilag is: Több pálya, több válaszható kocsi, és bár a grafika még mindig a Mode 7 trükkön alapult (2001-ben már elavultnak számított ez a rendszer), de sokkal szebb, kidolgozottabb és részletgazdagabb, mint a dicső elődben. A játék valamivel könnyebb lett, de még így is brutális lehet egy-egy verseny. Nehezebb szinten a gépi játékosok nem kegyelmeznek, támadnak minket, ahol tudnak. Viszont több a motiváció, ugyanis alapból csak 15 pálya (3 nagydíjra osztva) és 4 kocsi van megnyitva, de ha teljesítünk egy-egy nagydíjat, akkor további kocsik válnak elérhetővé, valamint megnyílik a negyedik nagydíj is. Nem utolsósorban itt is jelen van a Master nehézségi szint a Beginner, Standard és Expert szintek mellett. A négy bajnokság pedig a Pawn, Knight, Bishop, és ha sikerült Expert szinten teljesíteni mind a három bajnokságot, akkor nyílik meg a Queen. Az elnevezéseknek később lesz jelentősége a játék során, amikor az utolsó kocsi megszerzéséért fogunk küzdeni. Mert garantáltan nagy harc lesz. Ennek részleteiről a "Játszható kocsik" menüpontban lehet olvasni. A szabályrendszert tekintve visszatértek a Super Nintendós elődhöz. Ugyanolyan "eliminációs" rendszerrel működik, viszont pontszámot már nem számol. Egy versenyen pedig ugyanúgy elég az első három hely valamelyikén végezni, hogy teljesítsük azt. Az eredményhirdetésnél pedig az időeredmények mellett csak a végső helyezést láthatjuk, a körönkénti helyezést nem. Tehát néhány extra dolgot kivettek a játékból, melyek hiánya szerencsére nem csorbítják a játékélményt, inkább pluszként szolgáltak, hogy jobban fel tudjuk mérni, milyen szinten vagyunk a játékban. Eleinte négy kocsi közül választhatunk, a többi hat fokozatosan nyílik meg. Ennél a játéknál nem egyértelmű, ami a versenyjátékoknál alapvetően szokás, hogy az alacsonyabb végsebességű kocsik gyorsulása jó, és jól is veszi be a kanyart. Mindegyik kocsi egyedi tulajdonságokkal bír, mely függ a motor erejétől és a kocsi felépítésétől. Viszont az megfigyelhető, hogy nincs nagy különbség a végsebesség elérében, így nyugodtan választhatjuk a gyorsabb kocsit is, inkább attól fog függeni a megfelelő kocsi kiválasztása, hogy a kanyart hogy veszi be, és milyen erős a járgány. Játékmódok tekintetében is kibővítették a játékot, ugyanis végre játszhatunk többjátékos módban is. A Grand Prix és a Training mellett lehetőség van Multi-Pak többjátékos mókára, valamint Single-Pak játékra. A F-Zerónál is megcsinálták azt, hogy külön többjátékos lehetőség van, úgy, hogy csak az egyiknek van meg a játék, meg úgy, hogy mindenkinek megvan a játék. Ez azért kellemetlen, mert a Game Boy Advance megjelenése előtt úgy volt meghirdetve, hogy egy kazettával is lehet többen játszani. Ez megvalósult, csak azt hallgatták el, hogy ehhez csökkentett lehetőségek társulnak. Ugyanis ha csak egy játékkal játszunk többen, akkor mindegyik játékos csak egy kocsival mehet (Hot Violet) több színárnyalat, és csak egy pályán lehet játszani. A teljes játékot csak úgy lehet játszani, ha minden egyes játékosnak megvan a kazetta. A Grand Prix a verseny, a Training pedig az időmérő edzés. Ebben a játékban a legjobb 5 időt menti el a gép, és nemcsak az időmérős időket, hanem a Grand Prix versenyek időit. Training-ben itt is lehetőségünk van egyedül menni, de kiválaszthatunk egy ellenfél gépi játékost is, akivel összemérhetjük tudásunkat. De várhatóan a legjobb eredmények akkor születnek, amikor egyedül gyakorlunk. Valamint van egy ötödik játékmód, ami akkor nyílik meg, ha a Beginner nehézségi szinten teljesítettük a három bajnokságot, ez pedig a Championship Mode. Bátran kijelenthetem, hogy az egyik legelhanyagoltabb játékmóddal van dolgunk. Egy külön erre a játékmódra tervezett pályán lehet versenyezni egy gépi játékos ellen, akinek az ideje még csak nem is mondható nagyon jónak. Ha ezt megdöntjük, mi nyertünk, és utána már csak a mi jobb időnket látjuk, és ezt lehet megdönteni. Nagyon szerény, pedig sokkal többet kihozhattak volna ebből.

A nehézséget tekintve valamivel szelídebb, mint a Super Nintendós előd. Nincs feltétlenül bevehetetlen S-kanyar, vagy nagyon éles kanyar, tehát a pályák valamivel könnyebbek lettek. Még a Bishop és a Queen nagydíjakon is elég jónak mondható a pályák vonalvezetése, sokkal inkább az ellenfél gépi játékosok fognak keményen akadályozni a jó eredményben. A különböző akadályozó elemek sem feltétlen akadályoznak minket a versenyben, ha ügyesen használjuk őket. De ezekről részletes leírás olvasható a pályák menüpont alatt. A nehézséget nemcsak az fogja jelenteni, hogy jobban támadnak a gépi játékosok, hanem gyorsabbak, mint mi vagyunk úgy, hogy a mi kocsink sebessége nem változik a nehézégi szintek állításával. Ami logikus, hiszen ez nem Mario Kart, ahol a motor térfogatát állítjuk be (50, 100, 150cc), hanem nehézségi szintet. Ehhez képest viszont igazságtalanságnak hat, hogy a gépi ellenfél játékosok gyorsabbak. Ezt csak technikás vezetéssel lehet kiküszöbölni: Jól bevenni a kanyarokat, a gyorsítókat ügyesen használni. Ebből a szempontból is fejlettebbnek mondható a Game Boy Advance-es nyitócím, mert sokkal inkább a technikai tudásra megy rá.

Ennek fényében kijelenthető, hogy az F-Zero: Maximum Velocity nehézsége sokkal inkább inspiráló annak, aki ráérez az ízére és az irányításra. És szinte bárki számára kipróbálható, hiszen Game Boy Advance-es kiadás mellett játszható Nintendo 3DS-en Ambassadorok számára (erről az érdekességek menüpont alatt lehet olvasni) és Wii U-n is.

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | NintendoLife | MobyGames | GameFAQs | Wikipedia