2560-at írunk, amikor is a legizgalmasabb autóverseny az F-Zero bajnokság. Ilyenkor összegyűlik a lakosság apraja-nagyja, hogy együtt izguljanak kedvencükért. És itt nagyon kemény verseny van: Alig két másodperc alatt gyorsul fel a kocsi 400 km/h-ra, mindenki őrült sebességgel száguld az első helyért. Az F-Zero a Super Nintendo nyitócíme volt, és bár fantasztikus játék, kicsit árnyaljuk a képet: Ez a játék csupán techdemo, annak viszont fantasztikus! Ez a játék csupán arra szolgál, hogy bebizonyítsa, hogy a Mode 7 trükk hogy működik a gyakorlatban. Remekül, olyannyira, hogy most is élmény játszani vele.

Csak két játékmód van: Grand Prix és Practice. A Grand Prix-n mehetünk rendes versenyt. Három bajnokság van: Knight, Queen és King, mindegyikben 5-5 pálya van. Négy kocsi közül választhatunk. Ebben a játékban is igaz az, hogy azon kocsiknak, melyeknek alacsonyabb a végsebességük, jobb a gyorsulásuk, és azon járműveknek melyeknek magasabb a végsebességük, azok általában nehezebben érik el azt. Ugyanakkor az F-Zero kivétel atekintetben, hogy a nagy végsebességű autó csak profiknak javasolt. Ebben a játékban pont az a kocsi irányítható a legkönnyebben, ezért ritkán ütközik falnak. Emellett könnyen veszi be a kanyart is, így könnyű elérni a maximális sebességet. Viszont alapból nagyon nehéz a kezelés. Meg lehet tanulni az irányítást, de sokat kell gyakorolni. A pontozás egyáltalán nem szokványos. Nem mér minket a többi versenyzőhöz, minden egyes kör után annak függvégényben kapunk pontszámot, hogy hányadik helyen állunk éppen, amikor átlépjük a rajtvonalat. Öt kört megyünk egy pályán, és a végére is kapunk pontszámot. A pályák folyamatosan nehezednek, a Knight bajnokságot viszonylag könnyű teljesíteni, viszont a Queen-ben és a King-ben vannak olyan pályák, melyeken éppen, hogy végig lehet menni. A képernyő jobb-felső sarkán ugyanis láthatunk egy erő-métert, ami ütközéskor folyamatosan csökken. Találunk (jellemzően a pálya elején) egy állomást, ahol folyamatosan töltődhetünk fel, ugyanis ha elfogy az összes energiánk, akkor felrobban a kocsin. Amennyiben szakadékba esünk, vagy nem tudunk átugrani egy akadályt, a kocsink azonnal robban. Tehát sokat kell gyakorolni, de ha ráérzünk a hangulatára, akkor inspirálóan fog hatni a játék nehézsége. Inspirációra pedig szükség lesz. A gép minden pályán elmenti a tíz legjobb időt. A Practice-ben, pedig hét pályán gyakorolhatunk. Kiválasztunk egy kocsit, majd, ha szeretnénk, egy riválist, akit a gép fog irányítani. Ugyanúgy öt kört megyünk, és a legjobb tíz időt elmenti a gép.

A játék lényegében ennyi. Egyszerűsége ellenére ellenére sok rajongója van és még az is elnézhető, hogy nem fogunk gyönyörködni a grafikában. Mivel a Super Nintendo nyitócíme volt, így talán érthető, hogy a háttér eléggé szegényes, ennél még a Super Mario Kart is jobb. A kezelés, ahogy írtam, elég nehéz, sokat kell gyakorolni. Főleg akkor kemény, amikor egy ellenfél versenyzővel ütközünk. És jogos az a gondolatunk, hogy az előttünk levő gépi játékos szándékosan oda áll be, hogy neki ütközzünk. Ütközés után nagyon nehéz visszavenni az uralmat a kocsink felett. Az 15 pálya megfelel az ekkori elvárásoknak, viszont lehetett volna kétjátékos mód is. A zene viszont érdekes abból a szempontból, hogy nem véletlen, hogy a Super Smash Bros. Melee-ben a Mute City és a Big Blue pályák zenéi hallható, a többi egyáltalán nem hangsúlyos, ezáltal nem marad meg az emberben. Bár vannak hibái a játéknak, mégis játszatja magát, mert rendkívül hangulatos. Valahogy adja magát, hogy merüljünk el a játékban, és élvezzük, a hibákat pedig nézzük el. Magasan ajánlott játék!